Génjeink csak a meghatározóak?

Az életünk során sok olyan élethelyzettel találkozunk, ahol nem tudunk megfelelően reagálni, viselkedni, ahogy azt megterveztük és értetlenül állunk az eseményt követően: Mi történt? Az érzés olyan, mintha pár percig nem is önmagunk lennénk, mintha zsigerből cselekednénk, blokkolnánk le a vizsgán vagy hebegnénk az állásinterjún. A helyzet kicsit hasonlít ahhoz, amikor allergiásak vagyunk egy személyre, hiszen ahhoz sem tudunk alkalmazkodni, legtöbbször megpróbáljuk elkerülni az allergént.

Az Epigenetika megadja a választ a kérdésünkre, hiszen egyre több kísérlet áll rendelkezésünkre, ahol bizonyítottan kimondják: az öröklődés nem csak DNS –  szekvencia változással jöhet létre, így a szerzett betegségek, megoldatlan problémák is örökítődnek az utódokra. Nem kizárt, hogy generációs mintát követünk amikor leblokkolunk a vizsgán vagy minden munkahelyen ugyanabba a típusú főnökbe botlunk, akivel nem tudunk szót érteni.

A legújabb kutatások eredményei alátámasztják az epigenetikus öröklődést

“Régóta vita tárgya, hogy vajon az egyedet (szülő) az élete során ért hatások vajon megmutatkoznak-e a következő nemzedékben (utód). Nagyon sokáig komoly elutasításba ütközött ez a hipotézis, hiszen ez a Lamarckista nézet szerinti szerzett tulajdonságok öröklésének egy más köntösbe öltöztetett elméletének tűnt. Az évtizedek alatt azonban egyre inkább gyűltek az ezt alátámasztó megfigyelések. Lassan bizonyossá vált, hogy valahogy az utódok megörökölnek valamit a szülők múltjából. Ezek a megfigyelések vezettek az epigenetikus öröklődés felismeréséhez: információ úgy öröklődik, hogy az örökítőanyag szekvenciája nem változik.

(…)

Ezt a jelenséget először most sikerült emlősökön is igazolni Mansuy professzornak és kutatócsoportjának. Stressznek tettek ki fiatal egereket újszülött koruktól fogva: véletlenszerű időközönként elválasztották a kölyköket az anyjuktól. A szeparáció ténye és kiszámíthatatlansága traumatizálta az állatokat; felnőve sokkal hajlamosabbak voltak kockázatokat vállalni (kevésbé féltek nyílt terepek felderítésétől), de ugyanakkor kevésbé is voltak kitartóak a kitartást mérő úszás tesztekben. A fiatalkori stressz a metabolizmusukra is kihatott. A kutatók mintát vettek az állatok különböző szöveteiből és testfolyadékaiból (hippokampusz, vérszérum és spermium), és szekvenálták a kivont nem-kódoló kis RNS-eket. (A sejtek által termelt mikroRNS, piwiRNS és más, sejtek által termelt rövid RNS molekula típusok gyűjtoneve a kis RNS. Ezekre általanosan jellemző, hogy 19-35 nukleotid hosszúak.)

Összehasonlítva a kontrollcsoportból kivont mintákkal, sok spermiumból származó mikroRNS és piwiRNS szintje jelentősen eltért; ezek közül sokakról már ismert, hogy szerepük van az epigenetikus öröklődésben. Érdekes módon a következő két nemzedékben megtalálhatóak voltak ugyanezek a változások, és a viselkedési különbségek is fenmaradtak. A pontos mechanizmus nem ismert, amely ezekért a változásokért felelős. Elképzelhető, hogy a kis RNS-ek, amelyek a hímivarsejttel kerülnek a zigótába, helyreállítják az apai DNS metilációs mintázatot.

(…)”

A teljes cikk megtekinthető: http://www.mrns.hu/hirek/kis-rns-ek-mint-epigenetikus-faktorok alatt.

Mit jelent ez számunkra?

A TEK eszközkészlete lehetővé teszi, hogy a generációs oldások segítségével megkeressük azokat a korlátozó reakciómintákat, hitrendszereket, amelyek gátolnak minket az előrejutásban és azonosítva a generációt, generációs (h)őst, kialakítsunk egy új megoldási mintát, amit mi szeretnénk élni, jelenlegi életünkben. Vizsgadrukk helyett sikeres vizsga, hebegés-habogás helyett érthető, attraktív interjú. Az oldások során sok fájdalmas emlék, megoldatlan élethelyzet kerülhet felszínre, azonban ami felszínre kerül, azt fel is tudjuk ismerni és kialakíthatjuk rá saját megoldásunkat!

Kategória: Epigenetika | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*