Mindannyian magunkban hordozzuk gyermeki énünk által megélt élményeket, legyenek azok sikert hozóak vagy lehangolóak. Minden fájdalom, megélt negatív esemény tükröződik a mindennapos felnőtt viselkedésünkben – ahogy reagálunk, ahogy megéljük az örömöt, vagy éppen elveszettnek és kicsinek érezzük magunkat. Gyermeki én vigasztalásának hívjuk azt a gyakorlatot, amelyben lenyúlunk egészen ama gyermekkori traumáig, amely bekapcsolt a nap, vagy az életünk során. Én könnyedén felismerem már: Akkor amikor sokkal jobban fáj, mint azt a jelenlegi helyzet hozná, és újra kicsinek, sebezhetőnek, vagy tehetetlennek érzem magam, legszívesebben összekuporodnék… akkor egy mély seb szakadt fel. Sokáig nem értettem, honnan jön ez a mérhetetlen energia és hogy tud ilyen gyorsan átmosni, hogy pillanatok alatt elveszítem a felnőtt, tudatos önmagam…
Aztán megértettem hogy én nem arra az emberre haragszom, akivel éppen veszekszem és az elhangzott mondatok sem neki szólnak, hanem azoknak a múltból, akik akkor és ott nem tudták megadni mindazt a figyelmet, jelenlétet, szép szavakat, időt, amit kellett volna. Nem azért, mert nem akarták, hanem mert nekik sem volt rá mintájuk, hogyan is kell jelen lenni, a közeppontban állva megélni a mindennapokat. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy a középpontban mindig rend és fegyelem van, nincsenek érzelmek és hullámvölgyek. Csak arról, hogy mindent úgy élhetek meg, hogy tudatosítom testemet, keresem azt az emléket, ahol ugyanígy éreztem, esetleg tartottam testemet és megadom magamnak mindazt, amit ott, akkor nem kaphattam meg. Azzal, hogy a múltban feloldom a negatív érzést, a jelenben megszűnik a szorítás, újra át tudom látni tisztán a folyamatot és tudok középpontomból cselekedni.
Ilyen gyermeki vigasztalást használunk a TEK kineziológiai oldások során is, megszeretgetjük gyermeki énünket és megadjuk neki mindazt, amire vágyik, így biztosítva önmagunk gyógyulását. A folyamat során nagyon fontos egy támogató jelenléte, aki vezeti a folyamatot, megtart és segít felismerni a mintát. Kezdeti lépésnek az is jó lehet, ha elkezdjük figyelni mi az, amire érzékenyebbek vagyunk, reflexszerűen védekezünk vagy egyszerűen mit adnánk meg szívesen önmagunknak.