Mindenkinek van az életében olyan hely, gyerekkori tábor, külföldi kirándulás által meglátogatott helyszín, amely egyszerűen közel kerül a szívéhez. Oda tartozik, ott töltődik fel és oda húzza vissza szíve évek múltán is. Nekem Kisrozvágy a maga egyszerűségével és csodálatos Honfoglaláskori Régészeti Parkjával, nyári táboraival jelentette azt a helyet, ahol úgy éreztem önmagamért szeretnek és otthon vagyok! Úgy készülök oda mindig, mint aki az első randijára készül. Mindent megtervezek. Bejárom gondolatban a földbemélyesztett házat, megmászom a táltos fát és végigsimítom a jurta nemezes borítását. Eszembe jutnak a kézműves foglalkozások, a gyönyörű nemezelt táska, amit az utolsó évben készítettem.. Az esti éneklések, amelyeket még ma is dúdolok zuhanyzás közben vagy munkába menet. Mert az életem részévé vált. A homokos, száraz területével, a nagy fa építményével, ami alatt mindig megpihentünk. Ahol kiderült, hogy talán én is jó vagyok valamiben.. Ahol új, honfoglaláskori táborhoz illő nevet kaptam: Galamb. Szerettek és szerethettem. 

Megelevenedtek a múlt szokásai, a leányrablás, a bátorságpróba, a közös főzés. Nem zavart, hogy be kell sétálni a faluba zuhanyozni és nincs internet, sőt néha térerő sem. Együtt pucoltuk a krumplit, együtt hímeztünk és gyújtottuk meg a tüzet. Esténként a csillag fénye alatt halózsákban gyűltünk a tűz köré vagy jurtákban aludtunk el. Nem zavart a kosz, a meleg és a szárazság. Tűzzománc, fafaragás, fonás, nemezelés, lovagolás, főzés, éneklés és a közösség ereje adta a legszebb napjaimat eddigi életemben. Az összetartozás és osztozkodás. A szavak nélküli kommunikáció, ahol mindenki tudja mi a dolga és segít. Önzetlenül, szívből. Nemzetségek vetélkednek, mérik össze erejüket és válnak egy családdá egy hét alatt. Hát itt nőttem én fel. Ebben a gyönyörű környezetben, honfoglaláskori szakrális emlékhely területén. Itt lettem azzá, aki ma vagyok. Itt tanultam meg milyen ereje van a közösségnek, hogy mindenki jó valamiben, hogy nem számít honnan jöttél, csak az hogy tudsz-e még szeretni és elfogadni, valaminek a részévé válni, ami magához ragad és már sosem enged el. Mert a dallam ott lüktet a fülemben.  Szól a dob és pattog a tűz a háttérben. Táncolunk, önfeledten a csillagos ég alatt. Ezer emlékkel és tudással, de főleg érzelmi gazdagsággal jöttem el a táborból minden évben.

A park helyét hétvégén üresen találtam. Bevetették búzával, a jurták, házak, gyermekkorom helyszínei eltűntek. A domb tetején az első színjátszás helyszíne maradt csak meg… tudom a fiatal leányt játszottam és ott dobolt a sámán középen. Egy egész napig készültünk rá. Felolvastunk, eljátszottuk, benne voltunk. A múlt megelevenedett és mi is részévé váltunk.  Ma a sátor formájú tákolmányt már csak madarak lakják. Kihalt és szomorú. A vezért ábrázoló fából készült emlékmű kettéhasadt. Érezte talán, hogy ide már nem jönnek csivitelő leányok és fiúk újra szeretni őt, csak a madarak viszik tovább porát. 

A földet hosszú órákon keresztül könnyeimmel locsoltam. Azt éreztem a szívem egy része haldoklik és vele hal a hitem a jóban. Szidtam magamat, hogy nem jöttem hamarabb, mindenkit, aki nem tett ellene semmit. Miért nem szóltak? Talán megmenthettük volna… De rájöttem, hogy minden bennem él tovább. Szerencsés vagyok, hogy ott lehettem és átélhettem több éven keresztül, hála táborvezetőinknek, a Hazaérkeztem érzését. És én igérem továbbadom a következő generációnak. Mesélek róla, énekelek, előkerülnek a fényképek és tanítom azokat a ma már ősinek nevezett értékeket, amelyek az alapját jelentették honfoglaláskori társadalmunknak és ma is megállják a helyüket rohanó világunkban. 

Azzal a rövid levéllel búcsúznék drága Kisrozvágy, amit az utolsó táborban nemzetségem vezetőjéként Jutka nénitől kaptam, mert lehet hogy eltelt 10 év, de én meg mindig őrzöm íróasztalom fiókjában és szívemben az ő és Kata néni bölcsességét, amit igyekeztek nekünk az évek során átadni és saját példájukon át tanítani:

“Ha dönteni kell, ítélj igazságosan! Gyűjtsd össze azokat, akiket vezetsz, mert a vezető bölcsessége a nép bölcsessége! Figyelj éberen, s ha perpatvart látsz, siess segítségére annak, kit méltánytalanság ér. A döntés helye a tűznél van. Ne feledd, a harag kioldja a lélek tiszta lángjait, a békességet!”