Alkotni, tanítani, létrehozni valamit a fizikai anyagból, hozzásegíteni másokat a bennük rejlő lehetőség megéléséhez – mind óriási feladat. Ugyanakkor azt gondolom, hogy mindamellett, hogy ezen folyamatok alatt végig bízunk magunkban, abban hogy időben, megfelelő helyen minden összeáll, az igazi kihívást mégis abban látom, hogy amikor folyamat lezárul a munkám gyümölcsét észrevegyem. Felismerjem, megünnepeljem a születését és engedjem, hadd haladjon útján tovább. Több hónapos lakásfelújítás alatt számtalan ilyen teremtésnek voltam részese és magamat figyelve észrevettem, hogy nehéz a rutinokat letéve örülni a kész terméknek. Rájöttem, hogy teremtéseim többségével így vagyok. A folyamatban elveszve nehezen veszem észre, hogy valami megszületett, megváltozott és ezáltal új lehetőségekkel élhetek. Nyithatom a kapukat, használhatom mindannak gyümölcsét, amiért tevékenykedtem.

Szeretném, ha ünnepelnénk sikereinket, legyen az egy hosszú fogalmazás magyar órára vagy egy isteni vacsora. Nap mint nap létrehozunk valami újat, mégis elmegyünk mellette. Elfelejtjük megadni magunknak a hála érzését és az örömöt. Én arra ösztönöznélek, hogy vedd észre, ünnepeld meg, hogy mi mindenhez tettél ma hozzá, a legapróbbtól a látványos, fizikai alkotásig. Írd ma össze és ezáltal tudatosítsd teremtésed! Nagyszerű élmény lesz, megígérem.