Úgy gondolom és hiszem hogy én már nem szeretek szenvedni… Aztán az élet néha rávilágít, hogy bizony néha még én is beleesek abba a hibába, hogy a kényelmes, ámde annál rosszabb helyzetbe várom a segítséget és nem mozdulok. Nyújtják néha a mankót, úgy teszek, mintha örülnék neki, pedig valahol belül tudom, hogy ha felállok és kiállok a “szegény én” szerepből, el kell hogy kezdjek cselekedni. Sőt gondolkodni, felelősséget vállalni saját tetteimért. Ma már sokkal könnyedebben megy a felismerés és változás, mint régebben. Megtaláltam a generációs erőmet, belső támaszomat és a szenvedés könnyebb útja helyett a cselekvést és megoldást választom.

A pozitív életszemlélet, megoldás fókuszált gondolkodásmód sokaknak újszerű, sőt ijesztő. Hiszen így elveszíthetik mindennapos témájukat, úgy érezhetik nem eléggé fontosak, érdekesek. Klienseim élménybeszámolóiból tudom, hogy ők már felismerik, amikor valaki körülöttük szenvedni akar, sőt, ő magukat szeretné bűnösnek beállítani a színházi műsorban. Ők már könnyedén felismerve a szereposztásokat tudnak segíteni a másiknak szenvedés helyett a felelősségteljes, ugyanakkor boldog élet választásában. Sokan megfutamodnak még a feléjük nyújtott mankó, segítség láttán. Viszakoznak, hátralépnek inkább kettőt, talán mert még nem készek a változásra. Nem mutatta meg még senki nekik, milyen hinni, szívből cselekedni és szólni. Hogy van élet a szenvedésen kívül is: meg lehet osztani örömhíreket, sikereket, egy szép képet, emléket, érzést ami velük történt. Ami még ennél is fontosabb, hogy szerethetőek, és így is megkapják azt a figyelmet, szeretetet amire vágynak.

Én csak szeretném felhívni a figyelmedet arra, amikor magad is beragadsz a negatív spirálba és beteker egészen a mélyébe. Emlékezz ilyenkor, hogy TE vagy 100%-osan felelős életedért, ha most szenvedsz, Te vagy az, aki ebből kilépve más valóságot tudsz magad köré teremteni. Ne félj hát lépni, változni, nyílni a világra. Hisz annyi csoda vár még! Ne feledd, így is értékes vagy!