Mit mutatnak konfliktusaink?

Szedje össze a bátorságát és tegye fel a kérdést: Mi az, ami annak a másik embernek megvan, mi az amit ő megtud élni és én nem engedélyezek magamnak? Miért zavar ő annyira?

Ha sikerült beazonosítani a lényeget, akkor szembesült legnagyobb vágyával, kívánságával. Most el tud gondolkozni azon, mikor és miképpen mondott le erről? Hogy van ez a családban? Mi történne ha úgy döntene, elég a korlátokból és viselkedését már nem igazítaná mások elvárásaihoz?

Személyes történetem során sokszor bukkantam olyan viselkedésmintákra, amelyeket a család megtagadott és aki mégis aszerint élt, a fekete bárány szerepét kapta, kitagadtatott. Ő, aki mert másként cselekedni a generációs támaszt és családját veszítette el, így az utána jövő generációk (köztük én is) öntudatlanul is elkerülték azokat a helyzeteket, “veszélyes” utakat, ismeretségeket, hiszen kötődni akartak, mindenáron. Nem kerestem én sem azok közelségét, akik nem feleltek meg a családi protokollnak, és ha mégis ilyennel találkoztam kivert a víz és tudtam menekülnöm kell. Nemrég döbbentem csak rá, mi mindent mutattak nekem: mindazt, amire vágyom, de eddig nem mertem és tudtam megfogalmazni. Azt is be tudtam azonosítani, hogy melyik személyiségjegy tartozott egykor hozzám és hol és ki miatt mondtam le róla, hogy megfeleljek és ne veszítsem el a szeretetét. Családon belül is észrevettem a tükröket, tanításokat. Hogy néha kimondanak egy-egy mondatot, ami a felszínen felbosszant, de valahol érzem, hogy ha engednék a belső hangnak, el merném engedni magam én is így nyilatkoznék. A másságukkal emlékeztetnek minden nap, hogy mit tehetnék még önmagamért. 

Mostmár úgy gondolom nem kell megváltoztatni a családtagjaink cselekedeteinek mozgatórugóit, tulajdonságait. Integrálni kell önmagunkba a leszakadt, letapadt személyiségrészeinket, és igazából hálát adni azért, hogy mindezt megmutatták. Ha valóban őszintén szembenézünk eddig tudatosan elnyomott és elfeledett részeinkkel-legyenek azok vadak, játékosak, vagy érzelmesek-óriási erőt veszünk újra magunkhoz. Az árnyékra fény derül és merünk élni újra érzelmi kincsestárunkkal, minden személyiségjegyünkkel, ott és ahol mi szeretnénk. 

Kép forrása: Pinterest

Kategória: Kineziológia | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*