Szeresd Magad annyira, hogy saját legerősebb támaszodként légy jelen, hogy ezáltal mások által is megtartottá válhass!

Hiszen amíg én nem bízom magamban, kint keresem a megoldást, a lehetőséget, a támaszt, a tudást a megtartó erőt, addig folyamatos kudarcnak vagyok kitéve. Mert az erő bennem van, belőlem nyílik és nyílhat ki először és utána válhatok “alkalmassá” arra, hogy mások is támogassanak, megtartsanak, segítsenek az utamon. A döntés az én kezemben van: Futok-e még felesleges köröket, bízva és csalódva, hiszen senki nem vesz fel hosszú távon vagy saját belső tengelyeimet megerősítve felállok, hogy másokkal immár egymásba karolva, egymást segítve jussunk célunkhoz közelebb.

Téged magával sodornak az események? Hagyod hogy minden csak megtörténjen, miközben azt veszed észre, hogy kifutottál az időből és esetleg olyan helyre kerültél ahová sosem készültél? Ha mersz őszintén kapcsolódni magaddal, majd a külvilággal könnyedén megvetheted lábad, hiszen stabilititást és erőt találsz lényed legmélyén. Vállalva a felelősséget életedért, gyökereid megerősödhetnek és járhatod saját utadat. Ugyanakkor lehetsz sodródó kő is, amelyet a nagyobb szelek, kőomlások vezetnek egyik helyről a másikra. 

Másokra várva nem juthatsz közelebb céljaidhoz, hiszen ha visznek, az irány és az indulás időpontja mind másoktól függ. Lehet hogy kölcsönösen kapaszkodtok egymásba és látszólag egy célba tartotok. De vajon tényleg az szíved vágya, hogy másoktól függj életed végéig? Ne add fel, bízz magadba. Képes vagy önmagad szeretetétől megerősödve az önálló lépésekre! Minden belőled indul ki. A legjobb és a legrosszabb dolgok is az életedben. De döntöd el, hogy melyiket erősíted!