Voltatok már úgy, hogy éppen nagyon dolgoztatok magatokon, szerettetek volna változni, de az első lépések a külvilágból csak szörnyülködéseket váltottak ki? Azt tapasztalom, hogy a változás sok mindent kinyit az életemben, de a környezetem számára ez lehet ijesztő, esetleg furcsa tapasztalás is. Eltérek a megszokottól, már nem azt adom amit elvártak, esetleg így csalódást is okozok. Megrettenek, elhidegülnek, esetleg számonkérnek. Talán nem találják a kapcsolódási felületet, mint azelőtt.

Vegyünk egy triviális példát: a nemet mondás kérdését. Amikor elkezdesz tudatosan dolgozni azon, hogy tudj nemet mondani, ezek a NEM-ek úgy érkezhetnek mások számára mint derült égből villámcsapás. A reakciójuk bűntudat keltő, ami miatt újra elkezdheted a jól bevált reakciósmintáidat követni: önfeláldozás, mártír szerep, “persze drágám”, megfelelési vággyal ötvözve. Tudni kell, hogy az első szakaszban, a NEM-ek sikerülhetnek erősebbre, esetleg ijesztőre, hiszen egyik végletből könnyen át lehet esni a másikba, mielőtt megtaláljuk az egészséges önkifejezés útját. Ilyenkor jó, ha tudtára adjuk környezetünknek, hogy folyamatban vagyunk és ebből adódóan nem tudni mi jön ki, mi szakad fel, mi indul el bennünk. Türelmet és megértést kérünk. Időt, hogy a sok eltöltött önfeláldozó év után megtaláljuk önmagunkat, belső önmagunk hangját és az egyensúlyt. Természetesen fontos, hogy határidőt szabjunk ennek az átmenetnek, hogy a másik se váljon mártírrá a folyamatban. Őszinte, “én kommunikációval” el lehet mondani mi az amin dolgozol, mi esik ebből nehezedre, mi megy egyre könnyedebben és milyen változásokat idéz ez meg benned érzelmek, gondolatok szintjén. 

Mindeközben ne feledd: egészséges néha eltévedni és az útkeresés közben hideget-meleget átélni, megtapasztalni. Tudjátok most “Folyamatban vagyok! Tudatosan keresem a jót, mindazt, ami egykor elveszett, újra építem magam a legkisebb elemtől a legnagyobbakig. Talán most nem egyszerű velem élni. De ez csak egy átmenet, azért hogy utána megmutathassam ki is vagyok valójában. Segíts az utamon, bízz bennem hogy visszatalálok lényem középpontjáig és meg merem utána mutatni mi mindent találtam.”