Álmodtam és valósággá tettem

Álmodtam egy álmot, egy vágyott valóságot. Olybá tűnt, hogy  valóság, oly ismerős volt. Honnan születhetett tehát? Vágyakból, régi emlékekből, megélésekből? Honnan ered mindaz, mire vágyom, amit teremteni szeretnék? Talán tengerek, óceánok mélyéről, a gyönyörű, fényes gyöngyök birodalmából.

Felfűzöm a gyöngyöt. Lánccá, láncolattá teszem, ujjaim között formálom, alakítom. Pici kincsem, mely bejárta már a fentet és a lentet. Emelkedett magasba, de túlélte a mélység sötétét is, ahová már nem jut sok a fényből. Ott növekedett csendben, szinte észrevétlenül, hogy egyszer csak felszínre kerüljön mindaz, amit hordoz, képvisel. Aprócska darab belőlem. Mely most nyílik, rácsodálkozik a világra és rendületlenül hisz abban, ami Ő. Ami belülről, a lényegéből fakad. Már tudok vele kapcsolódni. Nem álom már, hanem lehetőség, hogy mindaz, amit kaptam általam megvalósuljon, tovább nyíljon és előcsalogassa mások fantasztikus kincseit, gyöngyeit. Mert mindenkinek van a mélyen lapuló, talán rég elfeledett kincsestára. Drágakövek, csodás élmények, pozitív, építő tulajdonságok magaslanak egymáson ott lent. Ideje újra lemenni értük. Felhozni őket, aktiválni támogató jelenlétüket.

A többi majd alakul, hiszen ha tudom, hogy az nem álom csupán, mit szívem alatt őrzök, merek vele szaladni, mint szalagot magam után húzni, reptetni és megmutatni, nincs kérdés és nincs kétség. Vagyok. Kincsek hordozója, őrzője és megmutatója.

Kategória: Mindennapok | A közvetlen link.

Álmodtam és valósággá tettem bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Andi Anya szerint:

    Istenem, ez tényleg Te vagy. Rád ismerek. Valósítsd meg Te is az álmaidat!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*