Régebbi korok földművelője, hajósa vagy iparosa gyakorlati tudása kincsében megtalálta azt a szellemi mintát, melyhez az életet és világot mérhette. A régi kor embere elismerte a tekintélyt ott, ahol tudta, hogy saját ítélete nem kielégítő.
A mai korban információ döppingben vagyunk, de nem tudjuk használni, nem hatja át az életünket mindaz, amit befogadunk.

A görög mondás, miszerint “Ismerd meg magad!” – arról az önismeretről szól, amely a test, lélek, szellem egységéből születik. Ismerni mi az, amit a szellemi erőkön át ebbe a világba le tudunk hozni, amit a lélek, mint küldetés magára vállalt. Az ÉN kialakulásának folyamatában fontos, hogy elmélyülten vegyünk részt az életünket meghatározó tevékenységekben, megtapasztalva hol van a határ. Ez a határ jelezhet kompetencia határt is, de azt az élményt is, ahol megtapasztalom az íteleterőmet: mit engedek be az életembe és mit nem.

Az ember ítélőképesebbé lett, abban az értelemben, hogy tudományos, biológiai szinten sokkal többet tud vagy vél tudni a világról. Hiányzik azonban az új információk belső átélése, a feloldódás és odaadás. Amikor koncentráció hiányáról beszélünk, látnunk kell azt is, hogy hiányzik az áhitattal való jelenlét a mindennapjainkból. A tömegszórakozások, a villódzó ingerek nagymértékben megakadályozzák a látottak, érzékeltek feldolgozását és úgy tetszik, mintha nehezebb lenne egymásra figyelnünk.

A párkapcsolatok tükrében is megjelenik e feloldódás, odaadás hiánya. Egyre nehezebben merjük végigélni a kapcsolataink fejlődési szakaszait, mélypontjait és magasságait. Belekapunk, úgy hisszük értjük mi játszódik le közöttünk, mi ez a biokémiai folyamat, a bizsergés, a várakozás és a vágyak játéka. Azonban legtöbben csak érteni véljük a másikat, önmagunkat és mindazt, ami az együttben születik. Félünk ugyanis. Félünk feloldódni, átadni magunkat, mert már tudjuk mennyire fájdalmas az, amikor az EGYségből kétség válik. Belekapunk egymásba, megkóstoljuk, kipróbáljuk milyen is ez így, együtt… ha hosszú távon maradunk is, vajon merünk-e elmerülni a másik szemében, mögé nézünk-e a konfliktusoknak, fájdalmaknak, feloldódunk-e az együttlétben? Rajtunk múlik.