Erős véleménnyel vagyunk azokról, akik felnőttként is édesanyjuk szoknyája mögé bújva élik életüket. Mi is történik itt pontosan?

A. verzió

A felnőtt fiatalt egészségesen kialakult ítélőereje és bátorsága segíti megtalálni önmaga számára a megfelelő kilépési pontot szülei életéből. Elbarangol, döntéseket hoz, téved és tapasztal. Csak így, előjel nélkül. Mer szembehelyezkedni ha kell, mindazzal, amiből jött, amit egész gyermekkora képviselt, hogy megkeresse saját igazságait. Mert az igazságnak több arca van. Amikor kialakította saját hitrendszerét képes arra, hogy egészséges felnőttként visszatérjen szüleihez, azokat szeretettel támogassa, ápolja, mert szívében már nincs harag, nincs keserűség, hiszen élt a lehetőségekkel.

Mi kell mindehhez?
Szülő, aki az életkornak megfelelő kereteket szab, szabadságot ad. Ez nem összekeverendő azzal, hogy a választás lehetőségét a gyerek nyakába teszem. Mindez mégsem elég. Kell hozzá egy gyermek, aki saját magában erőforrást lel, iránytűt talál és ki mer lépni a nagyvilágba. Ez a mesék világában kezdődik el.

B. verzió

A felnőtt gyermek még mindig otthon lakik, hiszen kényelmes és felelősségmentes. Tiszta ruha, teli hűtő, megszervezett családi programok a hétvégén. Látszólagos elégedettségben él önmagával és a világgal. Ebből csak annak a testvérnek az irigyelt élete tudja kibillenteni, aki elment és hibákat hibákra halmozva vagy éppen sikeresen saját életútját járja. Lehet ez az irigység, féltékenység felismert érzés, ami megzavarja a családi idillt, de lehet a mélységben működő, alig észrevehető belső feszültség is. A haraga kifelé irányul, a gyökere mégis benne rejtőzik. A félelem az, ami fogva tartja, lebénitja testét, lelkét és nem mer menni, kipróbálni magát, kockázatot vállalni. Fél a bizonytalantól, magára hagyni szüleit, fél önmagától.

Az igazság az, hogy az élet nem ennyire egyszerű. Nem csak 2 féle ember van, hanem ezernyi árnyalata. Van, aki fizikailag elmegy, de egész életében függ a születől, nem meri meghaladni őket, félelemmel vegyes tisztelettel kéri ki tanácsukat minden döntése előtt. Olyan is van, aki bár otthon él, a Mama Hotel biztonságos keretei között, de saját életet, háztartást vezet és mer saját útján járni, új ösvényeket kitaposni. Tévedés lenne azt gondolni, hogy bármelyik lehetőség rossz vagy jó. Hiszem, hogy mindenki saját életének kovácsa, képesek vagyunk bármikor váltani, új döntéseket hozni.

Ami fontos, az az, hogy mint szülő kisgyermekkortól a mesék világá keresztül, a kirándulásokon át engedjük, hogy a gyermek saját világa épüljön, bővüljön, biztonságosan gyökerezve a család, otthon élményében. Ebből tud majd kilépni, megtapasztalni saját korlátait, bejárni a világot. Ez adja az igazi szabadságát. Én úgy gondolom, mi magunk teremtjük és tartjuk fenn a Mama hotelt. Te és Én. Mindannyian.