Az 5 éveseknek átadott tudásanyag mellett kiemelkedő az önszabályozás képességenek fejlesztése. Az önszabályozás egy mély, belső folyamat ami lehetővé teszi mind a gyermek, mind a felnőtt részére, hogy elköteleződjön a tudatos viselkedés mellett. Mindennek persze két oldala van: az önszabályozás egyik oldalról azt jelenti, hogy képes vagyok kontrollálni a beérkező impulzusokat és meg tudok állni egy tevékenységben, ha szükséges – mint például, amikor a körjátékban bár tudja a kisgyermek a választ, mégis megállja, hogy bekiabálja. Másodszor, az önszabályozás által képes vagyok cselekedni (akkor is ha nem szeretném) a szükség szerint formálva tetteimet. Ilyen eset például, amikor jelentkezem, mielőtt mondanám a helyes megoldást. Azok a gyermekek, akik elsajátították ezt a képességet, meg tudják különböztetni a hirtelen felszínre törő ösztönöket és képesek előre gondolkodni, számba venni a lehetséges következményeket és más alternatív megoldásokat találni minden helyzetben. Miközben minden gyermek számára ismert, hogy veszekedés helyett érdemes megbeszélni a dolgokat, csak azok képesek használni ezt a tudást a gyakorlatban, akik elsajátították az önkontroll képességét.
Ez a készség nem csak szociális közegben elengedhetetlen, hanem a kognitív gondolkodásban, így a tanulásban is szerepet kap. Például, ha el kell olvasni egy a “macska” szócskát, ami egy kutya képe alatt van, a gyermeknek el kell tudnia vonatkoztatnia a képtől, fókuszát a betűkre irányítani és egybehangzóan felolvasni. A kutatások azt bizonyítják, hogy az alsós osztályokban az önszabályozás képessége nagyban befolyásolja a tanulás eredményességét, olvasás és matematika terén. Jobban, mint a gyermek IQ szintje. (Blair 2002)
Hogyan fejleszthető?
Több módja van. Először is, a gyerekek jó, ha képesek a szabályokat követni. Ezek a szabályok jó, ha ebben az esetben külső forrásból származmak. Jó példa, amikor a gyerekek nevüket hallva hagyhatják el a termet, foglalkozást. Másodszor, fontos hogy a gyerekek felállítsák saját szabályaikat és kövessék annak jelenlétét a játékokban. Amikor a gyerekek szabad játék során együtt játszanak, sok ilyen szabály születik és legtöbbször aki nem tartja be, azzal nem játszanak többé.
Végül, de nem utolsósorban ezeket a szabályokat önmagukra is alkalmazniuk kell. Ahelyett, hogy megtiltanánk, hogy a házi feladat vagy otthoni teendők előtt kimenjen az udvarra játszani emlékeztessük a közösen megbeszélt szabályra, hogy képes legyen önmagát összerendezve bent maradni, elvégezni a munkáját, feladatát és csak utána bekapcsolódni a játékba.
Ami sokat segít nekik, a finom emlékeztetés vagy vizuális emlékeztető táblák használata. A legtöbbet a gyermek határairól, a szabályokról játék közben tanul. Meggyőz, érvel, követi a másik által felállított szabályokat vagy kialakítja a sajátját. Fantasztikus fejlődési potenciált rejt, ha hagyjuk szabadon játszani!