Megölel a szabadság

Én tartom magam fogolynak, mégis rád vagyok mérges, mégis azt hiszem hogy ez miattad van. Mert nem vagyok szabad önmagamban. Mert félelmemben, hogy elveszíthetem a figyelmed, szereteted önmagat háttérbe szorítom és vasmarokkal tartom, nehogy az irányítás alól kitörve elárulja: hozzád kötöm a boldogtalanságom. Amikor veled vagyok nem azt csinálom, amitől én jól érzem magam így előbb-utóbb úgy érzem elnyomsz, akaratoskodsz felettem, holott ez csak rólam szól. Szabadon választom ezt az életet. Amikor dühöngök, amikor rázom a láncokat, zsarollak a szerelmemmel, akkor önmagam ellen szólok.

Nincs menekvés: szabadnak születtem. Szabadnak abban az értelemben, hogy szabadon választhatom meg a helyzeteket, melyekben tanulok és tapasztalok. Minden fájdalmam, minden kihívás az én szabadság tudatommal választott valóság. Ha szenvedek, talán félem a szabadsággal együtt járó felelősséget. Félek kilépni a háttérből és megmutatni, hogy mindennek az életemben én voltam az okozója, célja és miértje. Ez a szabadság. Az igazi szeretet növeli a szabadságot. Így akarlak szeretni.

Kategória: Mindennapok | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*