Szer-elemben égve

Én tiszta, hallatlan örömmel nézlek, minden porcikádban zavartalanul gyönyörködöm és az aranylón fénylő homlokod is olyan ujjongásra hív, hogy kiáltani szeretnék. enyém! Ha te most a legkisebb mozdulattal jeleznéd, hogy ismét szeretnél engem, mindent újrakezdenék. Föléd hajolnék és lágyan csókolnálak meg, hogy ki ne essünk e mennyországból. Ez nyilván Szerelem, a létezésem mélyéből támadt igaz érzés, mely nemcsak egy nő vágya egy férfi iránt, hanem örök vonzalom. Ahogy két lélek egymásra talál. 

Megértettem általad végre a lényeget, melytől rettegtem, még a házasságot is. Hiszen nem tudtam.. hogyan lehetne szabadságom korlátozását élvezettel megélni..nemet mondva minden változóra..de mostmár megértettem, hogy minden vállalkozás és közös tett között a házasság a legnagyobb. Szeretném kézen fogni e közös életet és azt mondani: gyere! Mert mostmár jöhet… hadd jöjjenek a gyerekek is, mint kettőnk szerelmének megtestesült valóságai. 

Így szeretlek…

Kategória: Mindennapok | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*