Kinyúlok feléd, megérintem a szíved és lelkem fájdalommal telik meg. Többszörösen összetört, megsebzett és félelemmel teli Férfi szívet találok, ki már nem mer bízni szíve választásában, féli a szerelmet és a kapcsolódást. Érzem, hogy mindez a bennem lévő ősi gyógyítót hívja, hogy az egyetemes szeretet nyelvén szólva minden sebet kitisztítva erőt adhassak a kiválasztottnak. Nem saját erőmből és ezéletbeli bölcsességek által cselekszem, hanem az ösztönös, női gondoskodó, tápláló ősi női bölcsesség az, mely ébred és meri vállalni a hosszú, beszélgetésekbe torkolló éjszakát, a szeretkezés gyönyöreiben való eggyéolvadást. Így gyógyítalak és gyógyulok általad. Érzem, hogy lassan szíved felenged és egyre ragyogóbb fényt sugárzol, teremtő erődben állva Napként ragyogsz az égen. Éjszaka, mikor lemegy a Nap és a Hold veszi át a fényt hordozó szerepét, hozzám bújsz és fényedet nekem adod, hogy így a világot átfényesítve egymást kiegészítve biztosítsuk az örök kegyelmet és megbocsájtást a földi lényeknek.