Te és ÉN, együtt MI

Tudom, hogy Te vagy az. Ki más lehetne? Ismerem minden porcikád, a pillantásod mélyén bújó félelmeket, melyeket csak az éjszaka csöndjében suttogsz néha magányodban. Tudom, hogy honnan jöttél, de azt csak sejteni vélem, hogy az út, mely hozzám elvezetett tele volt kétséggel, vágyakkal, örömökkel és kiábrandulással. Látom a mozdulataidban a férfit, kit elhagytak és tudom, hogy félsz, hogy talán újra így lesz. Itt biztonságban vagy. Gyermekkorod árnyékába menekülsz, ha hibát vétesz, hisz talán még ott egykor biztonságban voltál édesanyád ölelésében. Érzem a lelked minden rezdülését, kívánságát, mintha a sajátom volna. Hittel és szeretettel vezetem magam Tehozzád, hogy egyszer majd igazán találkozzunk. 

Mert ismerem a kacskaringós utat a szenvedésen át a gyönyörig. Tudom, hogy te is ezt keresed már régóta. Valakit, aki teljes lényével megért, kivel nem csak a tested készül táncra kelni, hanem a lelked és szíved is vele dalol. Hát itt vagyok. Az út, mely immár egy közös ösvény a közös múltunk lezáratlan sérüléseit még szemünk elébe helyezi. Bántottalak, megbántottál..kerestelek és elutasítottál..kerestél és eltűntem szemeid elől..így éltünk Mi évszázadokon át és most talán egy új tudatossággal tudjuk gyógyítani és örömbe fordítani azt, mit akkor nem tudtunk. Mert látom szemeidben önmagam. Lelkem legkínzóbb nyilait, remegéssel megtöltő vágyait. Bárhogy is volt, mostmár közös úton tapasztaljuk meg az emberi lény öngyógyító erejét. 

Kategória: Mindennapok | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*