Az 5 éveseknek átadott tudásanyag mellett kiemelkedő az önszabályozás képességenek fejlesztése. Az önszabályozás egy mély, belső folyamat ami lehetővé teszi mind a gyermek, mind a felnőtt részére, hogy elköteleződjön a tudatos viselkedés mellett. Mindennek persze két oldala van: az önszabályozás egyik oldalról azt jelenti, hogy képes vagyok kontrollálni a beérkező impulzusokat és meg tudok állni egy tevékenységben, ha szükséges – mint például, amikor a körjátékban bár tudja a kisgyermek a választ, mégis megállja, hogy bekiabálja. Másodszor, az önszabályozás által képes vagyok cselekedni (akkor is ha nem szeretném) a szükség szerint formálva tetteimet. Ilyen eset például, amikor jelentkezem, mielőtt mondanám a helyes megoldást. Azok a gyermekek, akik elsajátították ezt a képességet, meg tudják különböztetni a hirtelen felszínre törő ösztönöket és képesek előre gondolkodni, számba venni a lehetséges következményeket és más alternatív megoldásokat találni minden helyzetben. Miközben minden gyermek számára ismert, hogy veszekedés helyett érdemes megbeszélni a dolgokat, csak azok képesek használni ezt a tudást a gyakorlatban, akik elsajátították az önkontroll képességét.

Ez a készség nem csak szociális közegben elengedhetetlen, hanem a kognitív gondolkodásban, így a tanulásban is szerepet kap. Például, ha el kell olvasni egy a “macska” szócskát, ami egy kutya képe alatt van, a gyermeknek el kell tudnia vonatkoztatnia a képtől, fókuszát a betűkre irányítani és egybehangzóan felolvasni. A kutatások azt bizonyítják, hogy az alsós osztályokban az önszabályozás képessége nagyban befolyásolja a tanulás eredményességét, olvasás és matematika terén. Jobban, mint a gyermek IQ szintje. (Blair 2002)

 
Hogyan fejleszthető?

Több módja van. Először is, a gyerekek jó, ha képesek a szabályokat követni. Ezek a szabályok jó, ha ebben az esetben külső forrásból származmak. Jó példa, amikor a gyerekek nevüket hallva hagyhatják el a termet, foglalkozást. Másodszor, fontos hogy a gyerekek felállítsák saját szabályaikat és kövessék annak jelenlétét a játékokban. Amikor a gyerekek szabad játék során együtt játszanak, sok ilyen szabály születik és legtöbbször aki nem tartja be, azzal nem játszanak többé.
Végül, de nem utolsósorban ezeket a szabályokat önmagukra is alkalmazniuk kell. Ahelyett, hogy megtiltanánk, hogy a házi feladat vagy otthoni teendők előtt kimenjen az udvarra játszani emlékeztessük a közösen megbeszélt szabályra, hogy képes legyen önmagát összerendezve bent maradni, elvégezni a munkáját, feladatát és csak utána bekapcsolódni a játékba.

Ami sokat segít nekik, a finom emlékeztetés vagy vizuális emlékeztető táblák használata. A legtöbbet a gyermek határairól, a szabályokról játék közben tanul. Meggyőz, érvel, követi a másik által felállított szabályokat vagy kialakítja a sajátját. Fantasztikus fejlődési potenciált rejt, ha hagyjuk szabadon játszani!

Hasonló a helyzet, mint amikor járni tanult a gyermek: a siettetés, erőltetés, iskolás értelemben vett tanítás mind ortopédiailag, mind az egyensúly érzékelést illetően, mind pszichikusan káros. A gyors menet miatt mozgásában előfordulhat kiegyensúlyozatlan járás, elbizonytalanodás nem várt akadály esetén, stb.

Az utánzásban a gyerek nemcsak a test mozgását és ügyességét utánozza, hanem – mivel a test és a lélek kisgyerekkorban még nagyon szoros összefüggésben áll – lelki folyamatokat is. A gyerek például az öregkor érzelmeiről is tapasztalhat valamit, ha egy öreg ember járását, mozgását, fejtartását utánozza. A felnőtt számára döbbenetes mélységben tudja beleélni magát a másik ember helyzetébe, mivoltába, lényébe.

A Brain Gym – Agytorna foglalkozások idején a gyermek természetes kíváncsiságára appellálunk,arra a képességére hogy képes az utánzás során beleélni magát egy-egy szerepbe, annak minden érzését, mozdulatát mélyen, a sejt szintű memóriába rögzítve elraktározni. Ezek a mélyebb szinten történő megélések segítenek az adott anyag visszahívásában akár stresszhelyzetben is.

Az ismétlés kiemelt fontosságú minden alkalommal. A keretrendszer, mely biztosítja számukra azt, hogy az óra legelején és legvégén ugyanazzal a motívummal, mozgással találkoznak egyben a garancia arra, hogy e kettő között zavartalanul szívják magukba az információt, a mozdulatokat. Biztonságos térben, játékos elemek által sokszor egy-egy korosztályuknak megfelelő mesehős bőrébe bújva járjuk be a terepet, magunkhoz véve a szükséges tudásanyagot, legyőzve saját félelmünket, egyénileg és csoport szintjén is megmérettetve. Az órát minden nyújtó gyakorlatokkal zárjuk, amikor sor kerül a napi fejtörőre is. Egyéni sikerek, csapatmunka, erőszakmentes kommunikáció az alappillérei a munkánknak.

Csatlakozz hozzánk!

Problémás. – mondják. A tanítónéni nem tud mit kezdeni vele..félünk, hogy nagyobb a baj. Így érkezik hozzám, lepecsételt papírokkal, melyek azt bizonyítják, hogy nem egy a sok közül. Dacos és utál minden felmérést és megmérettetést, mert tudja, mindig ez a vége. Falakat állít, bezárkózik mert úgy érzi nem értik meg és sokszor agresszióval leplezi a meg nem értettség fájdalmát…

Ezeken a falakon át csak szeretettel lehet átjutni. Játékkal és megértéssel. Figyelemmel és őszinteséggel. Mert a szemében látjuk, ő túllát minden álarcon, minden hazugságon. Ott állunk szinte mezítelen lélekkel előtte és igyekszünk hűek maradni önmagunkhoz. Mert ez csak így megy. Megkeresem a kapcsolatot, a közös pontot és onnan finoman nyitok tovább. Várok, amíg ő is készen áll. Amikor először elmosolyodik, amikor érzem, hogy biztonságban érzi magát és ki mer kukucskálni a védelmi vonal mögül. Apró sikernek tűnik, mégis óriási dolog. Megmutatja önmagát. Félve, hogy milyen ítéletet kap, de csillogó szemekkel ott áll és mostmár én is látom őt. Túllátok a dacon, szenvtelen arcán és látom a tiszta gyermeki énjét, aki gyógyulni jött. Bizalomban, őszinteségben, egymásra figyelésben vagyunk. Csoda, hogy nem akarják, hogy vége legyen?

Három hét múlva újra látom. Fájdalom van a szemében, karjait maga előtt összezárja. Mi történhetett vele ez idő alatt? Finoman lépésről lépésre újra szemkontaktus útján üzenem: “Itt biztonságban vagy. Elfogadlak bármit is tegyél.” Rámmosolyog. Lassan megered a nyelve és mesél, rajzol és játszunk. Újra gyermek. Így kellene érkeznie. Pirospozsgásan, nevetve, tele élményekkel, kellő önbizalommal és játékossággal. Vidáman integet. Szeretne holnap is jönni. Meglátjuk. Minden egyes kapu, melyet kinyitok egy új világba vezet. Szerencsém van, mert a kísérőim gyerekek.