ASSZERTÍV KOMMUNIKÁCIÓ 

Az asszertív kifejezés egy olyan viselkedésformát ír le, melynek során egy adott érzelmi konfliktusban az egyén képes érvényesíteni a szükségleteit, mindezt úgy, hogy közben a másik fél érdekeit is tiszteletben tartja. Az asszertív viselkedés gyakorlatilag így válik az arany középúttá a behódoló/alárendelt/passzív, illetve a fenyegető/agresszív magatartásforma között.

Az asszertivitás tehát egy önérvényesítő kommunikációs forma, amelyből a kommunikációs felek győztesen kerülnek ki. Az asszertív kommunikáció során úgy érvényesítem az akaratomat, elképzeléseimet, hogy azzal nem bántok meg senkit, és hozzásegítem a partneremet ahhoz, hogy az ő érdekei se sérüljenek. Egy olyan szemlélet tehát, amelyben nincsenek vesztesek, mindenki győztesen kerül ki a helyzetből.

Van néhány alapelv, amelyet tudnunk kell, mielőtt az asszertivitást részleteznénk: 

Az alapos önismeret nélkül nagyon nehéz elsajátítani az asszertivitást, hiszen feltétele hogy harmóniába legyek önmagammal és a világgal, sőt mind verbális mind non-verbális kommunikáció során harmóniára törekedjek.

Az asszertivitás csak hitelesen működik. A testnek, a tetteknek és a szavaknak ugyanoda kell mutatnia, hiszen ha a testbeszéd mást sugall, mint amit szavak szintjén kommunikálunk, a hallgatóságban megkérdőjeleződik a hitelességünk, ami frusztrációt eredményezhet és sikertelenséget.

Az asszertív kommunikációban szükség van az indulatok kikapcsolására, azok helyes kezelésére. A konfliktusos helyzetek mindig értelmi síkon kezdődnek – és agresszív vagy passzív helyzetben – érzelmi síkon folytatódnak. Az érzelmek azonban elterelik a fókuszt a lényegről, legtöbbször nehéz visszatérni a tárgyhoz (vagy egyáltalán nem is sikerül). Az indulatok kikapcsolásához erős koncentrációra és a probléma megoldására való törekvés kell.

Általában azok képesek az asszertivitást elsajátítani, akik képesek engedni sziklaszilárd elképzeléseikből, azaz rugalmasak. Nyitottság, alkalmazkodó képesség, empátia mindenképpen szükséges, a merevség megöli az asszertivitást.

El kell tudni fogadni egy egyszerű szabályt, ami azonban a hétköznapi életben legtöbbször nehezen megy az embereknek: érzelmekkel nem vitatkozunk. Azaz, meg kell tudni hagyni a másik ember szabadságát abban, hogy bizonyos dolgokban azt érezzen, amit akar. Hogy joga van az érzéseihez, akkor is, ha az a miénktől eltérő vagy netán ütközik vele. Az az ő megtapasztalása.

Az asszertív egyén tisztában van vele, hogy ő maga mit szeretne elérni és ezzel párhuzamosan tisztában van a másik igényeivel is. Saját önismerete, illetve a másikról való tájékozódása, emberismerete és a kérdéseken at szerzett információk alapozhatják meg magabiztos, önbizalommal teli, asszertív fellépését.

Hogyan kommunikálj asszertíven?

1. Egyes szám első személyben kommunikál. Azaz „én-üzenetekben” fogalmaz, magáról beszél, a gondolatairól, érzéseiről, igényeiről. (Hanyagolja pl. interjús helyzetben, az általanosítást: „Az ember van, hogy hibázik.” - jellegű mondatokat, mert tudja, hogy önmagáról kell beszélnie. Tehát Az „én-üzenetekből” következik, hogy nem rágalmaz, nem vádaskodik és nem minősít.
2. Nem általánosít. Érzi a különbséget a „minden ember” és a „vannak olyan emberek” között, ritkán használja a „mindig így viselkedsz velem” kifejezést és a „tegnap ezt tapasztaltam” "én így éltem meg" megfogalmazására törekszik.
3. Meg tudja fogalmazni a kéréseit, az igényeit és ki is tudja azt mondani, a megfelelő helyen és időben Nem körülírtan, hanem pontosan, ott ahol az igény megfogamazódik és nem a múltra vagy jövőre utalgatva. („Elkélne egy kis segítség...” helyett: „Nagy szükségem lenne a segítségedre a következő heti interjúk megszervezésében, úgy, hogy neked kellene a jelölteket felhívni.”)
4. Gondolatolvasás helyett kérdez. Pontosan, lényegre törően. Nem saját feltételezéseiből indul ki, hanem kíváncsi a másik gondolataira, véleményeire, és konkrétan meg is tudja azt kérdezni. Ez azt is jelenti, hogy ha általánosítást tapasztal, igyekszik pontosítani.
5. Nem fenyeget, nem zsarol és érzelmileg semmilyen módon nem manipulálja partnerét.* Tud érvelni, véleményét nem egyszerű közlésként tőmondatban tálalja, hanem megmagyaráz, indokol és az érv-rendszerét is ugyanolyan jól kommunikálja, mint magát a véleményét.
6. Érti, hogy nem az a jó kommunikáció titka, ha mindenben egyetért partnerével, hanem ha úgy képviseli a véleményét és érveit, hogy azok befogadhatóak mások számára, nyitottságot teremt a másik félben az ellenvélemény befogadására is.
7. Képes művelni az aktív (meg)hallgatás „művészetét”, ami az empátián és figyelmen alapuló kommunikációs módszeregyüttes
8. És végül a legfontosabb és legnehezebb: a fentieket a beszélgető partnere kommunikációs stílusától függetlenül tudja alkalmazni. Azaz képes asszertivitást gyakorolni egy agresszív vagy passzív beszélgető partnerrel szemben is, nem billen ki az egyensúlyból.

Mikor használhatod nagyobb eséllyel?

Interjúk alkalmával

1. Nyílt és tiszta képet kapjanak rólad, megismerjék az önmagadról alkotott képet és általánosítások helyett konkrétumokat halljanak.
2. Könnyebben feltérképezhetik, hogy milyen csapattag vagy, milyen működésre számíthatnak tőled a meglévő munkatársak körében.
3. Megismerjék személyedben azt a jelöltet, aki minden vezető álma: egy konfliktusos helyzetet asszertíven kezelő munkaerőt.
4. Fellélegezzenek, hogy nem kell rád sokat költeniük az üzleties kommunikáció eléréséért, hogy személyedben egy könnyen beilleszthető, tisztelettudó és tiszteletet igénylő, harmóniára törekvő embert ismerhetnek meg, aki nem kellemetlenkedik a környezete okolásával, mert akkor is képes asszertíven kommunikálni, ha a véleménye, gondolatai ellentétesek a többiekével.
5. Amennyiben olyan pozícióra választanak ki, amelyben külsős kapcsolataid lesznek, netán üzletet kötsz, a kiválasztást végző szakemberek nyugodtan alhatnak, mert méltón, felvállalhatóan képviseled a cégüket.