Az elmúlt időszakban nem volt olyan nap, amikor ne léptem volna át saját biztonságot jelentő határaim védelmét. Magával hozta az Élet, a növekedés mely utat tör magának, hogy lépnem, fejlődnöm kell. Mindez bennem persze hozta magával a védelem igényét, a félelmeket a változástól és a kudarctól. Elbizonytalanodtam sokszor.. úgy éreztem kevés vagyok egy-egy feladathoz, de mégis megléptem és szokássá vált tágítani azt a világot, melyet ismerek. Kilépni a jól megszokottból és néha remegő lábakkal, de bekopogni az ajtón, megszólítani az ismeretlent, mely hív. Akik nem oly régóta ismernek azt gondolják nekem milyen egyszerű, hiszen sikeres vagyok, megtaláltam amit szeretek, a szemeim csillognak minden alkalommal mikor találkozunk és elégedettséget tükröz a kisugárzásom. Azonban nem volt
mindig így és a biztonságos meleg megszokásokból való kilépés nélkül én sem elégedett vállalkozóként kelnék reggelente. Talán azt gondolhatjátok, hogy megtaláltak a lehetőségek, könnyű volt nekem elhinni mire vagyok képes.
Elárulom a titkot: Nekem pont ugyanolyan nehéz volt mint Neked! Nem esett semmi az ölembe, én kerestem a lehetőségeket, hogy adjak, hogy segíthessek az általam ismert technikákkal ingyen rokonnak, szomszédnak, ismerősnek. A szívem hívott az útra, így nem volt nehéz követnem. A pozitív visszajelzések megerősítettek abban, hogy erre szükség van és kiléptem a nyilvánosság elé, tudva hogy lesznek akik elfordulnak és lesznek akiknek nem leszek szimpatikus. Mindemellett ha valakinek mosolyt tudok csalni az arcára, tudom hogy jó helyen vagyok.. Ide izgalmas és néha kihívásokkal, kétségekkel teli út vezetett. Így vagyok, ez vagyok. Az életet szolgálom, hogy az öröm, elégedettség mindennapos lehessen a Te életedben is. Ne várj arra, hogy a lehetőség bekopogtat, menj elé és üdvözöld szeretettel.
A kihívások leküzdéséről, hogy milyen technikákat fejlesztettem ki az úton, a januári hírlevelemben olvashattok!