Híd a gyermek és a világ között

A mi kapcsolatunk speciális. Csak ilyen lehet. Magunkkal hozzuk a múltat, a tapasztalásainkat, kialakult képeinket egymásról, és mégis nyitottak vagyunk minden alkalommal teljesen újraírni, ha kell. Nincs elvárás, mert az megfertőzné a játékteret. Belép és felméri a helyzetet. Rámnéz és tudom, hogy érez mindent, ami épp bennem van.

Félreteszem a gondolataim, a megoldandó helyzeteket és csak rá figyelek. Mit mutat ma, mindabból a gazdagságból, ami benne van. Látom, hogy megért, mosollyal üdvözöl. Mintha más világból érkezett volna. Viselkedik, szorosan összefogja ujjait, zavarban van. Nem tudja még eldönteni, tényleg őszintén lehet-e önmaga. Anyára sandít a sarokban. Kimondatlanul is felméri, mit mondhat el mindabból, ami benne van. Kimozdítom a helyzetből. Olyan gyakorlatokat kap, amelyek összerendezik, ellazítják, amelyek megtanítják kimozdulni a félelmetes helyzetből. Itt nem kell megfelelni.

Előkerülnek a babzsákok, a színek, az általam készített anyagok, fonalak és mesélni kezd. Felszínesnek tűnő iskolai történetek mögött szeméből olvasva tudom, sokkal több van benne. Nem érzi jól magát, teste megfeszül, ujjai elfehérednek, ahogy ökölbe szorítja. Hangja nem árul el semmit, de tudja, hogy tudom. Hiszen ezért jött. Letenni a terhet, elmondani kimondatlanul is, megosztani mindazt, ami benne van. Bólintok. Már tudom miben kell segítenem. Híd leszek a belső világa és az iskola között. Stabil, erős, kiegyensúlyozott híd, amin átkelve felfedezheti a betűk, a számok, mondókák és versek világát. Fogom a kezét, egyensúlyt gyakorlunk. Tudja, hogy megtartom, bármi is történjék. Végigmegy rajta. Újra és újra. Egyedül is. Saját világából épít hidat az új, ismeretlen világba. Elégedetten kacag, amikor sikerül. Ott vagyok mellette, biztatóan rámosolygok.

Átfut egy gondolat az arcán. Nem lehetek vele mindig. Erősebben kapaszkodik belém, mint bármikor. Megtanítom, hogyan tudja megtartani magát minden helyzetben. Apró trükkök, varázsszavak, amelyek a mi titkunkat képezik. Magával viszi. Megölel és ebben minden benne van. Hálás vagyok neki, hogy ilyen bátor volt. Találkozunk még? Nem biztos. Mostmár tudja mit kell tennie, ha egyedül bátortalannak érzi magát.

Kategória: GyermekLanc | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*