Tanítóink egy életen át

Talán azzal már nem mondok újat, hogy a gyermekek szüleik legnagyobb mestereként érkeznek. Tükörként mutatják a ki nem mondott, háttérben lapult történetek érzelmeit, néha legnagyobb félelmeinket, elnyomott énünket és önmagunk rejtett kincsei. A héten felismertem, hogy nem csak a gyerekek, gyerekeink lehetnek ily módon tanítók, hanem családtagjaink, legyenek közeliek vagy távoliak. A szülő-gyermek viszony mellett a testvéri kapcsolat szerepei váltak hangsúlyossá a héten bennem.

A testvéreink nem csak a legjobb barátaink, akik ismerik, élik életünk pillanatait, hanem egyike legnagyobb tanítóinknak is. Legyenek éppen útkeresésben vagy egy cég élén vezetőként. Ők azok, akik nem csak elmesélt történeteinkből, hanem saját megéléseik alapján tudják, hogy honnan jövünk, mi van mögöttünk megélések szintjén. Velük osztozunk sikereinkben, mindig meghallgatnak, jelen vannak ha baj van, és nem zavarja őket, ha hajnali kettőkor csörög a telefon.

Én szerencsés vagyok, mert nagyon sok tanítót kaptam életemben testvéreim személyében. Ők máig képesek rámutatni olyan elfeledett vagy elnyomott énrészeimre, amit szeretnék még magam elől is elrejteni. Ők ismernek, nem tudom titkolni érzéseimet, vágyaimat sem félelmeimet előlük. Néha szívesen bezárnám az ajtóimat még előttük is, nehogy kiderüljön hogy mi az, ami még fejlesztésre szorul, hogy ne kelljen szembenéznem azzal, hogy mindaz, ami bennük hiányosság és bosszantó mind ott bujkál bennem is. De mindez nem lehetséges, mert a szeretet és az a kötődés amelyet kialakítottunk áttör minden akadályt. Így tanulok, fejlődök. Néha beleesem ugyanazokba a hibákba, néha sírok a nevetéstől, hogy milyenek vagyunk mi együtt és van, hogy csak hálás vagyok, hogy jöttek és sosem hagynak magamra.

Ha van testvéred, tudod miről beszélek. A héten megtanultam: együtt fejlődni jöttünk, egymást segíteni az úton, vezessen bármilyen hegyen és mélységes völgyön át. Mondd el Te is testvérednek, testvéreidnek, hogy mennyire fontosak számodra. Mert néha természetesnek vesszük jelenlétüket és elfelejtük elmondani mennyire szeretjük őket. Úgy, ahogy vannak.

Kategória: Mindennapok | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*