A víz lágysága, tisztasága, mindent körülölelő nyugalma megnyugtat. Eggyé teszi a szétvélasztottat, egybemossa a kettőt és ha kell megtisztít, átmos, kimosva minden gondolatot, érzelmet testedből. Arra az időre emlékeztet, amikor minden Egy volt. Anya pocakjában, nyugalomban. Amikor nem volt TE és nem volt ÉN, hanem MI voltunk. A csepp a tengerben. Apró részlete csupán az egésznek. Feloldódás. Az eggyé válás csodáját élheted át, amikor átengeded Magad a víz megtartó erejének és pihensz benne, lebegsz a tetején. Úszol az áramlattal, könnyedén. Hiszen tested is pille könnyű, az elemek egyike visz és hordoz hátán. Ha megengeded.

Sokáig rettegtem a víztől. Oly sokáig kerestem magam, azt a tiszta, még elvárásoktól mentes lényegemet, hogy eszemben sem volt mindezt átadni, eggyétenni sem vízzel sem mással. A víz hordozó. Hordozza rezgésünket, és továbbviszi azt. Testünk nagy része ebből áll. Az ellenállásom így egy részem, egészem ellen szólt. Féltem a megengedéstől. Önmagam tiszta, bizalommal teli átadásától.

Ma már megy. Engedem, hogy a víz hordozzon. Bizalommal átadom magam, teljes testsúlyomat ráhelyezem és engedem hogy vigyen. Elmerülök mélyre és újra a felszínen vagyok. Nem félek a mélységétől, ahogy saját mély érzelmeimtől sem. Élek, hiszen a víz éltet. Áramlik, ahogy az Élet.