Megismerni és felismerni a másikban az Isteni Ént, azt jelenti magadra találsz. Megtalálhatod azt az örök kapcsolatot, mely minden embert összeköt. Egy a Forrás. Szerelemmel tekintve a másikra ugyanezt éled. Tudod, hogy összetartoztok. Minden, ami benne lüktet és felszínre kerül, belső folyamataid kristálytiszta tükre. “Te Én vagyok. “

A világ kitágul és megszűnik pár pillanatra az idő.. vagy csak nem számít többé.

A szerelem elmúlásával is képes vagy látni az öröklétet, amikor felismered, hogy nem ellened irányuló szavak alkotják a párbeszédet, hanem mindaz, ami EGY bennetek, az varázsol el és perzsel fel egyszerre. Ilyenkor tudod és talán ki is tudod mondani, hogy: “ Nem rád haragszom, csak utálom azt amit képviselsz, mert bennem ugyanúgy ég, forrong, de kimondani még nem tudom. Megtestesíted mindazt, amit elrejtek a látó szemek elől, mert félek megmutatni ki vagyok és Te mégis, ily nyugodtan mutatod meg nekem. Dühöm nem ellened irányul csak minden olyan tevékenység felé, ahol rámutattál hiányaimra, melyeket még nem vagyok kész elfogadni. Meg akarok tőled szabadulni, mert nem látom, hogy hiába engednélek el, mindig velem és bennem maradnál. “

Elfogadni és megszeretni önmagad hát legjobban a másikon keresztül tudod. Igaz szeretettel, nyitott szívvel, lélektől lélekig hatoló pillantással. Engedd magad szeretni és szeresd az életet, életszerelemmel, felismerve, hogy tulajdonképpen minden EGY.