Amikor valakivel összhangban vagy, egyszer csak azt veszed észre, hogy szinte ugyanaz a testtartásotok, hiszen egy olyan belső folyamat zajlik bennetek, melynek során a másikat érzelmileg tökéletesen eléred, ösztönösen rátalálsz és szinkronba kerülsz vele. Interakcióban vagytok, összhangban mozdultok, mint a szerelmesek, akik szinte eggyé válnak. Rapport kiépítésének neveztük ezt tanulmányaim során, de egyre többször találkozom vele pszichológiai szakírások kapcsán.

Rengeteg párkapcsolati félreértés megelőzhető lenne, ha tudnánk igazán hallani és hallgatni. Az egymásra hangolódás varázslatos folyamat, ami akkor tud megtörténni, ha az egyik beszél, a másik hallgat. Amikor az egyik valamit mond, és a másik szinte kiüríti az elméjét és csak a másikra figyel, akkor érzelmileg egy sokkal mélyebb megértés tud megszületni. Nem csak párkapcsolatban, de bármilyen kapcsolódásban sokat segíthet ez a módszer, hiszen lehet, sőt valójában biztos, hogy a másik nem azt várja hogy a problémáját megold, hanem hogy teljes, őszinte tiszta figyelemmel légy vele. Értsd meg a legbelsőjét. Amikor az indulatok kimondása után hangja elcsendesül, légzése megnyugszik, akkor tudd, hogy jól csináltad!

Sokszor tapasztalom önmagamon, hogy egy-egy beszélgetés során ugyanazt a problémakört boncolgatom több irányból, újra és újra elmondva felháborodásomat..A kör megy, de senki nem figyel, így úgy érzem mivel nem értették még eléggé mit érzek, mennyi minden mozdult meg bennem, próbálom más szemszögekből egyre erőteljesebben tudatni érzéseimet. Aztán kapcsolok. Hát persze. Még nem tudják milyen az értő figyelem, a csend, mely nem zavaró, hanem megnyugatatóan hat a testre, lélekre egyaránt.

Tanítsuk meg egymást hallani, igazán két füllel jelen lenni, két szemmel figyelni és egymásra hangolódni, mert így akár otthoni terekben is sokat tehetünk egymásért, a családi békéért.

Ha tetszett, olvass tovább az Asszertív kommunikációról a mindennapokban!

Testünk minden sejtje részt vesz az úgynevezett érzelemmolekulák fogadásában. Ezek fogadják be az egyes érzelmi – indulati állapotokra jellemző hormonkoktélokat, hogy a befogadást követően elönthessen bennünket egy-egy érzés vagy indulat. Az egész test részt vesz hálózatos módon az érzelmi állapotok megélésében, és ez a teljesség vesz részt minden működészavarban is. Candace Pert álal felderített pszichoszomatikus hálózat, azaz a test-elme koncepció mondja ki, hogy a szervezet egésze egy összefüggő, kommunikációs láncolatot takar. Tested egésze érez!

Tudatunk „küszöbe” alatt hatalmas mennyiségű érzelmileg színezett információcsere zajlik, amelynek zöme soha nem tudatosodik. Ennek megfelelően az emlékezet sem csupán az agyhoz kapcsolt, hiszen a memória rögzülése receptorszinten zajlik, a TESTELMÉBEN tárolódik. Ennek bizonyításáért Erik Kandel pszichoanalitikus érdeklődésű neurobiológus 2000-ben Nobel díjat is kapott.

Van, hogy egy adott érzelmet, helyzetet el akarsz felejteni, kitolod a felidézhető emlékezeti tartományból, de ezzel együtt a feszültség sajnos ott munkálkodik benned tovább és keresi az utat, hogy kifejezésre juttasd. Gyakori eset, hogy elszólásban mégiscsak utat tör magának és sokszor kellemetlen helyzetbe juttatja azt, aki elfeledte.

Az érzések mentén ásunk a TEK tanácsadás és a Theta Healing konzultáció során is, a feszültség gyökerét feltárva, azt kioldva a test mezejéből. Az érzelmi stresszoldás lehetővé teszi, hogy a felhalmozott negatív tapasztalások helyett új utakat válassz, és tudatosítva érzelmeid szabadon élhesd meg önmagad!

Az önismerettel kapcsolatban sajnos még mindig nagyon sok a tévedés..”Ugyan, én már jól ismerem magam..” – hallom a konzultációk során. Ez azonban tévedés, hiszen mindannyiunk életében vannak olyan pillanatok, amikor egészen másként viselkedünk, mint ahogy szoktunk vagy akár terveztük. Ilyenkor szembesülünk hogy van, hogy saját magunkat is megtévesztjük. Hiszen semmi nincs kőbe vésve.

A genetikáról sokan tartják, hogy elrendez, de ilyenkor elfeledkezünk arról, hogy a genetika csupán lehetőség, melyek vagy kibontakoztatásra kerülnek, vagy nem. Hatalmas génkészlettel jövünk a világra, a kérdés csupán aktiváljuk-e. Amikor egy gén kinyílna, akkor olyan mint egy virág, mely várja hogy beporozzák. Várja az ingert, hogy kifejeződhessen az életünkben. Ha nem érkezik meg a kulcsinger az adott gén megfelelő időszakában, bezárul, lezárul. Olyan mintha aludna. Ezért nem tud egy gyermek , aki el volt zárva az emberi szótól, később megtanulni folyékonyan beszélni.

Az Én képünk az első pár évünk után erőteljesen újrarendeződik kamaszkorban. A szülő sokszor nem érti, hogy mire fel ez a nagy tiltakozás minden kérés és felszólítás ellen, azonban a gyermek  kényszerítve érzi magát arra, hogy a sok nemet mondással önmagát a szülőtől érzelmi távolságba helyezze el, így felnőtté válva, helyet adva Önmagának. Az én cselekvéses tapasztalati bizonyosság, azaz:  kicsi koromban az vagyok, amit meg tudok csinálni. Serdülőkorban az vagyok, amit el tudok képzelni, ez az álmodozás időszaka. Amit el tudok képzelni, annak a megvalósítása felé már tudok lépéseket tenni, ismerem az utat, vannak lehetőségeim. A serdülő énképében viszont először csak az szerepel, milyen NEM szeretne lenni. Eltávolodik a szülőtől, kritizálja, úgy tesz mintha nem is ismernék egymást, miközben megteremti azt az űrt, melyet majd ki tud tölteni saját személyiségével.

Segítsük őt azzal, hogy nem vesszük magunkra a lázadásának miértjét és meghagyva a kereteket biztosítjuk számára a biztonságot melybe visszatérhet. Mert valljuk be nem egyszerű kérdés azt kutatni: ” Ki vagyok én.”

A kommunikáció információk közlését vagy cseréjét jelenti, valamilyen jelrendszer alapján. Az interakció általában két vagy több személy között történik, a tekintetváltástól egészen a verekedésig. Bizonyára mindannyian voltunk már tanúi vagy éppen részesei olyan szituációnak, melyek a kommunikáció kudarca jellemzett. Leggyakoribb példája ennek a szülő-gyermek párbeszéd, mely inkább áldialógus, melyben az egyik fél “parancsokat” oszt vagy éppen hallgat míg a másik visszautasít, esetleg visszabeszél és már csapja is az ajtót.

“Az ilyen kommunikáció tragédiája nem a szeretetnek, hanem a kölcsönös megbecsülésnek, nem az intelligenciának, hanem bizonyos készségeknek a hiánya” Haim Ginott

Hogy el tudjunk fogadni másokat, önmagunkról és a másikról nyert benyomásokat kell pontosítani, esetekben kimondani. Ehhez önismeret, kíváncsiság, beleélésnek a képessége szükséges és az sem hátrány, ha az ember lány ismeri az erőszakmentes kommunikációt, ne adj isten az asszertív kommunikáció lényegét és alapját. A META modellel pedig akár saját kommunikációs technikánkat is fejleszhetjük, tudatosan kerülve az általánosításokat, gondolatolvasó mondatokat.

“Sosem viszed le a szemetet!” – hallattam sokszor elégedetlenségem. De tényleg sosem? Volt már rá példa hogy levitte..persze. Akkor ez mégsem teljesen korrekt így. Mit szeretnék helyette kifejezni? Hogy szeretném ha többet segítene? Fáj a hátam és jó lenne ha levinné a szemetet ezzel is kifejezve mennyire figyelmes? Mi van tulajdonképpen az elégedetlenségem mögött?

Ahhoz persze hogy ezeket a “jól bevált” mondatokat kiirtsuk a napi szóhasználatból, tudatosan kell figyelnünk mit gondolunk és mit mondunk ki akár magunknak, akár másoknak. Mert az erőszakmentes kommunikáció kijár önmagunk számára is.

Gyermekeink a családon belül tanulnak meg beszélni, használják a megszokott fordulatokat, szlogeneket. Testbeszédünk mellett a folyékony anyanyelvet is velünk és általunk sajátítják el. Megéri a figyelmet, extra perceket, hogy átgondoljuk mit is és hogyan szeretnék elérni.

Itt többet olvashatsz az Asszertív kommunikációról.